Nem kellene akarnod őt.

Amikor a mostohabátyám, Elec a gimi utolsó évében hozzánk költözött, nem voltam felkészülve arra, hogy mekkora szemét.
Utáltam, hogy bunkón viselkedik velem csak azért, mert nem akar ott lenni.
Utáltam, hogy lányokat hoz haza a suliból és visz fel a szobájába.
De amit a legjobban utáltam, az az volt, ahogy a testem akaratom ellenére reagált rá.
Először azt hittem, csupán kőkemény, tetovált izmai és markáns arca lehet vonzó benne. De a dolgok új irányt vettek köztünk, mígnem egy éjjel minden fenekestül felfordult.
Aztán épp olyan gyorsan, ahogy betoppant az életembe, már vissza is ment Kaliforniába.
Évek teltek el, mire újra láttam Elec-et.
Amikor a tragédia lesújtott a családunkra, újra szembe kellett néznem vele.
És szent ég, a kamasz, akiért egykor megőrültem, most férfivá érett, aki egyenesen az eszemet vette!
Volt egy olyan érzésem, hogy megint darabokra törik majd a szívem.

Perzselő vágy és nyers erő. Láss a mélyére!

Nagyon régóta csücsült a polcomon ez a könyv, és nagyon megbántam, hogy nem olvastam el korábban. Már az első pár oldalnál egészen magával ragadott, annyira, hogy pár óra alatt kivégeztem az egészet. Több helyen hangosan felnevettem, bevallom volt, hogy meg is könnyeztem pár jelenetet. Igazi érzelmi hullámvasút volt az egész könyv, tele érzelmekkel. Pár óra alatt kivégeztem.

Annyira klisésnek tűnt a leírás. Elec az a tipikus rosszfiú ami sok könyvben, filmben visszaköszön és titkon minden lány reméli, hogy valaha sikerül egy ilyen fiúba botlania és megszereznie magának, akár csak egy órára. Adott az is, hogy sokkal mélyebb dolgot vezettek a személyiségéhez, nyilván ez sem ismeretlen azok számára akik szeretik a hasonló könyveket, vagy akik ismernek ilyen embereket, vagy ők maguk azok.

Greta is szimpatikus volt, pedig a főhősnőknél sokszor találok nagyon idegesítő jellemvonásokat is, most nincs olyan, amit nagyon ki tudnék benne emelni.

A mellékszereplők is rendben voltak, nem sok szerepük volt, nem is tudtunk meg róluk túl sokat, de azért minimálisan mindenkire volt egy kis rálátás. Greta anyját először szerettem, majd a körülmények hatására kevésbé, majd a végén egészen kibékültem vele is.

A könyv két részből áll, az elsőben még fiatalok, láthatjuk hogyan alakult a kapcsolatuk, a második részben pedig 7 évet ugrottunk az előzőhöz képest. Nem árulok el gondolom nagy titkot, hogy nem sikerült elfelejteniük egymást.

Imádtam azt a minden elsöprő vágyat, ami átívelt az egész könyvön, az apró pillanatok naggyá emelését, a párbeszédeket, és hogy nem rögtön kapunk választ mindenre, hanem hagyja egy kicsit az írónő, hogy emésztgessük a benne történő dolgokat. A végén egy kicsit felpörögtek az események, mikor belelátunk egy kicsit Elec fejébe is és végigkövethetjük az egészet az ő szemszögéből, és teljes kerek történetet kaptunk. Számomra egy kérdés sem maradt lezáratlanul ami fontos lett volna és a lezárás is jó volt.

Mindenkinek nagyon tudom ajánlani aki egy kicsit is szereti a romantikus könyveket és nem riad vissza egy kicsit bizarrabb helyzettől és az érzelmektől túlfűtött erotikus jelenetektől se.